Ez egy nagyon érdekes kérdés. Több szempontból is. Van, akinek csak az a lényeg, hogy fizessen, van akinek azonban nem mindegy, hogy utána mik lesznek a következmények.

Nekem, mint pénzügyi szakembernek fontos az, hogy az ügyfeleim megbízhatóak, vállalhatóak legyenek.

Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Sokan nem néznek utána annak, hogy ki is az ő megrendelőjük, vajon fizetőképes-e, illetve megvan-e benne a fizetőkészség. A kettő két külön fogalom. Lehet valaki fizetne, de nem tud, más meg nem is szeretne. Itt a nagy különbség!

Ugyanez igaz fordítva is. Ha én ajánlok valakit, mint lehetséges üzleti partnert, akkor annak tudjam szavatolni a megbízhatóságát és a fizetési hajlandóságát.

Ezek nélkül nem szabad belemenni egy üzletbe sem. Megrendelés nem feltétlenül jelent fizetést is. Ez pont olyan, mint ha valakinek sok követője van, de nem lesznek belőlük vásárlók. Lehet sok megrendelő, ha fizetni nem akarnak.

Hogyan lehet ezt megelőzni? Hol érdemes a cégeket leellenőrizni?

Sokan azt mondják, hogy a honlap a legjobb névjegykártya egy vállalkozásnak. Ez kis részben igaz csak. Megint mások azt állítják, hogy a honlapon megjelentetett fotó alapján alakulhat ki bennük a szimpátia egy adott cég iránt. Ezek azonban mind csak szubjektív dolgok. Ekkor érdemes mélyebbre ásni.

Hogyan? A legobjektívabb információkat a különböző hivatalos szervekhez beadott, ott megjelentetett adatok jelentik. Ezek elérhetőek elektronikusan, interneten is. 

Első körben érdemes megnézni, hogy ki a cég tulajdonosa, ügyvezetője, mi a tevékenységi köre, valamint nincs-e ellene NAV végrehajtás, adószám felfüggesztés, stb. Ezek olyan információk, melyek már az első tárgyalás előtt fontosak lehetnek. Megtekinthető: cégjegyzék.hu-n.

Következő lépésben a cég méretét szoktam megnézni. Mennyi árbevétele volt az előző évben, mennyi alkalmazottja van, milyen eredményt ért el, stb. Ezt a cégek által leadott éves beszámoló adataiból láthatjuk. Ez szintén publikus, neten elérhető adat. E-beszámoló-n lehet lekérni. 

Ezekből már sok dolog ki szokott derülni. Pl. ha egy cég az elmondása alapján teljesen más tevékenységet végez, mint ami a hivataloknál be van jelentve, vagy ha olyannal tárgyalunk, aki nem is jogosult a cég képviseletére (se nem tulajdonos, de még csak nem is ügyvezető). Sokszor a cégvezető nagyon sikeresnek festi le a cégét, holott veszteséget termel. Ekkor jogosan merül fel bennünk, hogy miből akar majd fizetni?

Ha tudunk, még érdemes lehet üzleti partnerektől tájékozódni a cégről. Hasznos az infógyűjtés, azáltal már fogjuk tudni, hogy adott helyzetben mi mit várjunk.

Mióta megjelentek a Facebook-on a különböző csoportok, azóta főleg érdemes jobban megnézni, kiből lehet potenciális partner. Nem mindenki az, akinek mondja magát! Érdemes megnézni, milyen hozzászólásai vannak egyes csoportokban, mennyire szakértő az adott témában. A leendő üzleti partner szakértelmét az általa írt blogok - ha van ilyen - is minősítik. 

Érdemes azt is végiggondolni, hogy meddig éri meg szívesség alapon dolgozni. Ne vigyük túlzásba, mert az nem kifizetődő. A szakértelmünket bizonyítandóan érdemes válaszolni, minimális segítséget adni. Sokszor azonban egy szimpla segítségkéréssel elmennek addig, hogy már a sokadik kérdést teszik fel, és várják az ingyen megoldást. Ezt ők sem tennék meg fordított esetben. Az első válasz még ok, de utána már tanácsadás, amiért viszont óradíjat számol fel mindenki. Elvégre pénzből élünk. Vagy lehet szívesség alapon is, de akkor olyat érdemes ajánlani, ami egálban van a másik által tett dologgal.

Az üzleti etikett alapvető hiánya is hagy némi kívánnivalót maga után. Az lenne az alap elvárás, ha valaki ajánlatot kér, akkor reagáljon is rá. Akár pozitív, akár negatív a válasz. Annyira tiszteljük meg a másikat, aki dolgozott vele, hogy legalább egy köszönöm-öt mondjunk érte. Ez sokkal szimpatikusabb és pozitívabb töltetet ad, és magunkról sem állít ki szegénységi bizonyítványt. Ez nem túl korrekt emberként tüntet fel bennünket, ha ilyen alap dolgot figyelmen kívül hagyunk. 

Nektek mi a tapasztalatotok?